Már van olyan közgazdasági mutató, amely szerint Kína megelőzte az Amerikai Egyesült Államokat, és a világranglista első helyére állt. Bár még egy évtized is kellhet Kínának ahhoz, hogy a világ legnagyobb gazdaságává váljon, de Amerika vezető szerepe már megkérdőjeleződött - írja összeállításában aMagyar Nemzet.

Egyelőre az Egyesült Államok a világ vezető hatalma, ám lassan, de biztosan szaporodnak azok a jelek, amelyek arra utalnak, hogy ez a helyzet nem tartható fenn túl sokáig. Az egypólusú világképet, legalábbis annak gazdasági vetületét néhány hónapja nem más, mint a Nemzetközi Valutaalap (IMF) kérdőjelezte meg, amikor egy tanulmányában arról értekezett, hogy idén a kínai gazdaság a dobogó legfelső fokára lépett, megelőzve az Egyesült Államokat. A valutaalap szerint idén Kína össztermékének reálértéke 17,6 ezer milliárd dollár lesz, szemben Amerika 17,4 ezer milliárd dollárjával. Vásárlóerő-paritáson számolva Kína a világgazdaság 16,5 százalékát mondhatja magáénak, míg az Egyesült Államok csupán a 16,3 százalékát. Igaz, azt nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az egy főre eső GDP tekintetében már egész más a helyzet.

Kínában több mint négyszer annyian élnek, mint Amerikában, tehát az ázsiai nagyhatalom vásárlóerő-paritáson mért GDP-je még mindig kevesebb mint negyede az amerikainak.

Az elemzés kicsit megkésve ugyan, de éles vitát váltott ki a közgazdászokból, mivel sokan közülük úgy gondolják, hogy a vásárlóerő- paritáson mért bruttó hazai termék – amelynek alakulására építi állításait az IMF – nem alkalmas a gazdaságok valódi méretének meghatározására. A Marketwatch oldalon Jeffrey Frankel, a Harvard Kennedy School professzora kérdőjelezte meg ennek az érvényességét, mert állítása szerint ezt a mutatót a helyi árakkal kalkulálják, így inkább azt méri, hogy az ország lakói mennyi terméket tudnak megvásárolni, és nem azt, hogy mekkora az adott gazdaság kibocsátása világpiaci árakon. Vagyis ez a mutató inkább a jólétet, mint a gazdaság kibocsátását méri. Márpedig ahhoz, hogy az országokat a termelésük alapján rangsorolni lehessen, egységes, piaci árfolyamot kell használni, vagyis az ezzel operáló úgynevezett nominális GDP-t kell figyelembe venni. Ezen mutató alapján viszont az Egyesült Államok még az első helyen áll a világ gazdaságai között, sőt, a kibocsátása 83 százalékkal meghaladja a második helyen álló Kínáét.

Azt ugyanakkor Jeffrey Frankel is hangsúlyozta, hogy a jelenlegi erőviszonyok megváltozása csupán évek kérdése. Ha az ázsiai ország növekedése öt százalékponttal haladja meg a következő esztendőkben Amerika bővülését, miközben a fizetőeszközök árfolyama nem változik jelentősen, akkor 12 év múlva már Kína léphet az első helyre. A kínai kibocsátás előretörése ugyanakkor csak az érem egyik oldalát jelenti, ha meg is fordul a sorrend, Kína továbbra is a szegényebb országok között foglal helyet. Az egy főre eső bevétel alapján még az árak eltérésének figyelembevételével is körülbelül Albánia szintjén áll, vagyis még az európai átlagot sem tudja megközelíteni, nemhogy az Egyesült Államok szintjét. Egyelőre megbecsülni sem lehet, hogy a lakosság életszínvonalát tekintve mikor éri utol Kína az Egyesült Államokat.

Ráadásul a fent említett forgatókönyv, miszerint a kínai növekedés évente öt százalékponttal haladja meg az amerikait, a jelek szerint elég optimista. A Fitch Ratings előrejelzése szerint ugyanis jövőre 6,8 százalék, 2016-ban pedig 6,5 százalék lehet a kínai bővülés, miközben az Egyesült Államok 2,9 százalékkal növekszik 2015-ben, és három százalékkal 2016-ban. Az amerikai hitelminősítő az előrejelzésében arról értekezik, hogy jövőre is Amerika lehet a világgazdaság motorja, mivel a világ jelentős részén megtörni látszik az amúgy sem túl acélos növekedés üteme. A világ GDP-je idén 2,5, jövőre pedig 2,9 százalékkal növekszik a Fitch szakemberei szerint.

Nem sok jóval kecsegtet hazánk számára sem, hogy az euróövezetre szóló előrejelzését jelentősen rontotta a Fitch. A zóna GDP-je idén 0,8, 2015-ben 1,1 2016-ban pedig 1,5 százalékkal nőhet a hitelminősítő szerint. Korábban ennél néhány tized százalékkal magasabb számokat jósoltak. Az eurózónával kapcsolatos jó hír viszont az, hogy a jelek szerint nem zuhan deflációs spirálba – negatív inflációba – a valutaunió, igaz, a pénzromlás üteme csak lassan közelít majd az unió pénzügyi vezetése által egészségesnek tartott három százalék körüli szinthez. A Fitch arra számít, hogy az infláció idén 0,6 százalék, jövőre 0,9 százalék, 2016-ban 1,3 százalék lesz. Ezt a prognózist azonban alaposan átírhatja az olajár további csökkenése, egy húszszázalékos árcsökkenés már biztosan deflációba rántaná az eurózónát.