Derült ki az amerikai földtani intézet (USGS) által vezetett tanulmányból.

A kutatók 52 nőstény jegesmedvét követtek nyomon a Beaufort-tenger déli részén, Alaszka partjainak közelében. A nyári tengeri jégvisszahúzódás szempontjából szélsőséges értékeket mutató 2004-es és 2009-es év közötti periódusban vizsgált példányok nagyjából egyharmada tett meg 48 kilométert meghaladó távot. A Canadian Journal of Zoology című folyóiratban közölt tanulmány eredményei szerint az ötven leghosszabb táv átlaga 155 kilométer volt, míg a jegesmedvék egyike 354 kilométert tett meg a nyílt vízben. A maratoni távokat egy és tíz nap közötti intervallumban teljesítették a medvék.

Az állatokat nyakörvre erősített globális helymeghatározó rendszer révén követték nyomon a kutatók. Az USGS alaszkai tudományos központjának biológusaként dolgozó Karen Oakley felfedte, hogy a tanulmány azért szorítkozott a nőstény példányokra, mert a hímek nyaka túlságosan vastag a nyakörvekhez.

A megfigyelt nőstények jelentős része a kölykével együtt úszott, és a kutatók arra az eredményre jutottak, hogy a fiatal példányok közül néhánynak sikerült lépést tartania az anyjával. Annak ellenére, hogy a hosszútávúszó képesség valószínűleg fontos túlélési stratégiát jelent a jegesmedvék számára, a szakemberek mégis attól tartanak, hogy az erőt próbáló kihívás az állatok túl sok energiáját emészti fel.

Oakley szerint a tanulmány kis méretéből adódóan nem lehet hosszú távú következtetéseket levonni belőle az egész populációra vonatkozóan. A jegesmedvék 2008 óta tartoznak a veszélyeztetett fajokra vonatkozó amerikai törvény (ESA) oltalma alá az északi-sarki élőhelyüket sújtó felmelegedés miatt.

A kutatók egyelőre nem tudják, vajon a hosszútávúszás új keletű jelenségnek számít-e a jegesmedvék körében. Mint arra Oakley rámutatott, korábban nem volt olyan technológia, amellyel nyomon követhették volna az állatokat. Ugyanakkor nagy a valószínűsége, hogy a korábbi évtizedekben a jegesmedvéknek sem lehetőségük, sem szükségük nem volt arra, hogy ilyen hosszú távolságokat tegyenek meg a nyílt vízben, hiszen az északi-sarkvidéknek ezen a részén mindig megpihenhettek a felszínen úszó hatalmas jégtáblákon.

MTI / mno