Rost Andrea a Rádió Orient műsorában elevenítette fel gyermekkorát, valamint operaénekesi karrierjének állomásait. A világhírt hozó szerepek mellett jövőbeni terveibe, otthona kulturális közeggé alakításának vágyába, valamint forgatókönyvírói ambícióiba is beavatta a hallgatókat.

A világhírű lírai szoprán 1970-ben került fel a fővárosba, Csepelen járt iskolába. A művésznő visszaemlékezésében kiemelte, jó tanulással és az énekléssel kerekedett felül az osztálytársak csúfolódásain, mellyel tájszólását gúnyolták. Ebben az időben ismerte fel tehetségét ének-zene tanárnője, aki beválogatta az iskolai kórusba. Hamarosan az első elismerést is elnyerte: „a Rákóczi Zeneiskolában rendkívüli szorgalmamért és a szólóének területén tett előrelépésemért kaptam egy Maria Callas lemezt, amely tele volt gyönyörű Puccini áriákkal, amiket rongyosra hallgattam – ekkor fertőzött meg igazán a klasszikus zene”. Az énekesnő a Jedlik Ányos Gimnáziumban tett érettségijével egy időben jelentkezett a Színművészeti Főiskola operett-musical szakára, azonban az utolsó, ötödik rostán nem ment át.

„A sikertelen felvételi után három évig dolgoztam. Még éretlen voltam. Ezután kerültem a Zeneakadémiára, és ekkor kezdtek megtalálni az első szerepek” – Rost Andrea énekesi képzésében Bende Zsoltnak tulajdonít jelentős szerepet. „Rendkívüli tanár volt, az inspiráció mellett képes volt továbbadni a zene szeretetét. A tehetségek megszületéséhez nemcsak tehetségkutatókra, hanem inkább elhivatott pedagógusokra van szükség. Már az óvodában rá kellene szoktatni a gyermekeket a minőségi zenére. A jóhoz kell hozzászoktatni a fiatalokat, csakis első osztályút szabad adni” – jelentette ki a művésznő, aki rámutatott, sajnos napjainkban egyre inkább háttérbe szorul a családi operalátogatások tradíciója.

A zeneakadémián a 3 év énektanulást követően felvették az opera szakra. Ezzel párhuzamosan már énekversenyekre járt, nemzetközi szinten is megmérettette magát, és a „Zenés TV Színházban” is énekelt szerepeket. Igazi áttörést jelentett azonban, amikor még főiskolásként megkapta Gounod Rómeó és Júliájának főszerepét. A sikereknek hamar híre ment: előéneklésre hívták Bécsbe. Az osztrák fővárosban eltöltött időszak jelentős ugródeszka volt számára, fontos és kemény éveket töltött ott az operaénekes. „Pavarottival léptem fel, láttam Gruberovát, az első kisebb szerepeket pedig azonnal nagyobbak követték. Az ünnepi Mozart Don Giovanniban Zerlinát, majd Gruberova beugrójaként Luciát játszottam” – innentől lavinaként érkeztek a nemzetközi felkérések, a lírai szoprán a milánói Scalába, a New York-i Metropolitanbe, majd Chicagóba, Los Angelesbe és Washingtonba is eljutott. Az énekesnő nem ragadt le egyes szerepeknél, folyamatosan halad előre. „Jönnek a Puccini-szerepek, valamint Don Carlos Erzsébetjét is szívesen elénekelném. Emellett a Sydney-i operaházba vágyódom. Sok szép szerep vár még rám, amelyek megformálása szellemi, érzelmi, hangi, tehát művészi előrelépést jelent számomra.'

A nemzetközi karrier mellett Rost Andrea a tavalyi évben az MTVA Rádiózenekarával közösen Colours címmel albumot is megjelentetett. Az anyag népszerűsítése vidéki turnék keretében történik, ahol a művész az áriák mellett színpadi anekdotákkal, valamint egyéb történetekkel színesíti műsorát. A Harazdy Miklós zongorakíséretével zajló produkció fogadtatása nagyon pozitív. Az énekes idén nyáron Európa egyik legrangosabb énekversenyén fog zsűrizni Helsinkiben, amelyet éppen 25 évvel ezelőtt ő nyert meg. „Terveim között szerepel a budaörsi házam kulturális célú megnyitása is, helyi zenészekkel közös előadóestek, vagy kiállítások szervezése. Nagyon szeretnék még a filmezéssel is foglalkozni” – avatta be terveibe a hallgatókat a Rádió Orient vendége, melyeknek megvalósításához azonban sok időre lenne szükség, amiből Rost Andreának mindig kevés van.

Utolsó szerepeként A kékszakállú herceg Juditjának alakját szeretné megformálni. „Ez a remekmű közel áll a szívemhez, a magyar lelkemhez. Bartók mélylélektani darabja a férfi és a női kapcsolaton keresztül számos egyéb területet érint. Mire eljutok Judit szerepének megformálásáig, talán valamivel többet fogok érteni a világ és a szerelem dolgairól...'– osztotta meg érzéseit Rost Andrea, a világ egyik legkiemelkedőbb lírai szopránja.